Judit levele
visszaAz én pálmalevelem, ami által más ember lettem.
Hogy is kezdődött, - egy hideg estén, fázva, reszketve bújtam kedvenc fotelomba. Nem érdekelt senki és semmi, egyszerűen csendet akartam magam körül. Minden pedagógus így érez este, van aki bevallja, van aki nem.
Meredten néztem a tv.-t, "mindegy, gondoltam, csak gondolkodni ne kelljen" - s akkor kezdődött egy műsor!
Kedves női arc valami pálmalevelekről mesélt, hogy valakik, valahol, valamikor, több millió ember sorsát megírták......jé' gondoltam, de ráértek akkoriban?
Ahogy egyre haladt az idő, jobban és jobban figyeltem, már kiegyenesedve ültem....s akkor hideg veríték futott át rajtam. Régen erre azt mondtam volna lázas vagyok, de most - ez más érzés volt!
Nekem van ilyen!
Ugrottam talpra és már kerestem is a böngészőben a honlap nevét, elérhetőségét! Azonnal regisztráltam. Megtörtént az ujjlenyomat vétel s elkezdődött a keresés. Titokban tartottam, nem szóltam senkinek róla, ez az enyém volt!
Mit ád Isten a férjem is ráakadt a honlapra s velem nem megbeszélve kerestetni kezdte! Drukkolok neki.
Sok idő telt el....már bátran beszéltem róla a barátaimnak, gyermekeimnek , bevallom többen hülyének néztek.
- Nem félsz megtudni, hogy mikor halsz meg?- Nem! mondtam.
Hát nem értitek, nem az a lényeg, hogy meddig élünk, hanem az, hogy addig - hogyan élünk! Nem értették.
És eljött 2010. dec. 8.-a. Megcsörrent a telefonom, "megvan" s akkor már patakzott a könnyem. Alig vártam, hogy megtörténhessen a felolvasása.
2010. dec. 28.-án kora reggelre mentem az irodába. Már voltak "előttem" ültünk és vártunk, a technika Ördöge és a monszun közbeszólt...csúsztunk több órát. Az iroda munkatársai nem győztek elnézést kérni, de miért??? Ha volt 53 évem arra, hogy tévutakon járjak, akkor már van annyi időm, hogy kivárjam a helyes út megmutatását.
Nem csalódtam....az első beazonosítás nem sikerült, több adat egyezett, de sok nem. Akkor jött a második beazonosítás, és az már sikerült! Megborzongtam, sok olyan adatot olvastak fel, amit csak én, vagy a szűkebb családom tud.
Már vártam a felolvasást, nem féltem tőle, sőt nyitott szívvel és lélekkel készültem rá. Megdöbbentem, ahogy az életem eddigi történéseit egy pálmalevél olvasó, több ezer kilométer távolságból felolvassa.
Az Édesanyám, Édesapám nevét, a volt férjem, a jelenlegi férjem nevét! Az eddigi életem sikereit, örömeit, bánatait! Tudták, hogy mire vágyom, mikor és hogyan kapom meg! Tudták, hogy a közeljövőben mik a terveim, arra, hogyan készüljek fel, mikor leszek nagyon sikeres, milyen gondokra és mikor számíthatok, és meddig fogok élni, mikor leszek nagymama, milyen szakmai előrejutás várható, kik áskálódnak és miért, ellenem! Mit csináltam az előző életemben, annak milyen karmikus hatásai vannak a mostanira s mi ezzel a teendőm?
Dermedten, teljes döbbenettel, sírva hallgattam. Elhangzott két olyan mondat, melyet előre megálmodtam.
Más ember lettem, higgyétek el, képes az ember néhány óra leforgása alatt teljesen másképp gondolkodni az életéről, a másik emberről, eddig ellenségnek hitt embertársairól.
Köszönöm, hogy ennek birtokába juthattam. Köszönöm, hogy útmutatást kaptam. Mindenkit bátorítani szeretnék, hogy kerestesse a pálmalevelét, lehet, hogy nekünk, - annak a 162 ezer magyarnak adatott az a feladat, hogy segítsük hazánk és népünk életét.
Nyirő K. Judit
Budapest
A ma nem a hajlongóké, de az egyenes derekú, égre néző magyaroké.
Nyírő József
vissza
